A liberális pártok Európában talán soha nem voltak még olyan domináns pozícióban, mint napjainkban. Nyugat-Európa legerősebb gazdasággal rendelkező országában, Németországban éppúgy kormányon van a liberális párt (FDP), mint Nagy-Britanniában (Liberális Demokraták), nem beszélve a holland, dán, svéd, cseh, szlovák, szlovén és román liberális pártok kormányzati szerepéről.

Miközben a közép- és kelet-európai régióban a részben évtizedes múltra visszatekintő (Szlovénia Liberális Demokráciája), részben pedig üstökösként felbukkanó (pl. a cseh TOP 09, a szlovák Szabadság és Szolidaritás, a magyar-szlovák Híd-Most) liberális pártok kormányon vannak, Magyarországon jelenleg „egzotikumnak” számít a liberális párt. Hipotézisünk szerint ennek egyik legfontosabb oka, hogy az SZDSZ az elmúlt években nem volt képes reagálni a liberális pártokkal szemben európai mértékben megváltozott igényekre. A párt a merev piaci liberalizmus és az emberi jogi tematika között őrlődve nem adaptálta a nyugati liberális pártok szakpolitikai célkitűzéseit, populáris módszereit. Elemzésünkben arra vállalkoztunk, hogy röviden felvázolnám – a teljesség igénye nélkül – a nyugat-európai liberális pártok arcélét, összehasonlítva azt a magyarországi helyzettel.

Sokszínű libaralizmus

A liberális pártok közös jellemzője az egyéni szabadság, az emberi jogok, az alkotmányosság és a jogállam, az állam és egyház szétválasztása, valamint a szabad piac védelme iránti elkötelezettség. A liberális pártok közös vonásait John Gray az alábbi elvekben foglalta össze: individualizmus (egyénközpontúság), egalitarizmus (az emberek morális egyenlősége), univerzalizmus (az emberiség egysége, az etnikai és kulturális jellemzők relatív volta) és meliorizmus (hit a társadalmi intézmények javíthatóságában). Mindezt alátámasztja egy antropológiai optimizmus (az ember eredendően jó, és képes a „jó” irányban változni, ha megmutatják neki az utat) és a haladáshit. A liberális filozófiában a racionalizmus és a felvilágosodás központi szerepet tölt be. Ezek az elvek megtalálhatóak minden, magát liberálisnak definiáló európai párt ideológiájában.

A nemzeti függetlenség, a sajtószabadság, népi forradalom, polgári forradalom, Széchenyi, Petőfi, Kossuth, Táncsics ünnepe?
Mit jelent a XXI. században egy XIX. századi történelmi esemény?
Mit jelentett a múlt század viharos esztendeiben?
Kié ez az ünnep?
Volt Horthyé, Rákosié, és Kádáré is! Jelentőségre akkor emelkedett, amikor nem a hivatalosságok aktuálpolitikai érdekeit szolgálta, vagy a nagy elhallgatások idején, hanem akkor, ha az elégedetlenség elérte a kritikus pontot (1942, 1972, 1986).
Ezeken a márciusi ünnepeken a fasizmus, vagy a kommunizmus veszélyeztette az ország érdekeit!
Ma az autokrata hatalom!
Huszonkét éve, megváltozott a világpolitika, teret nyert a liberális demokrácia. Ennek „farvizén” hazánkban is megerősödtek a demokratikus szervezetek és 1989/90 fordulóján lehetőségünk nyílt a demokratikus jogállam megvalósítására. Ezt nevezzük rendszerváltozásnak, megalakult a harmadik Magyar Köztársaság, melynek első elnöke, a napokban 90. születésnapját ünneplő Göncz Árpád volt.
Idézzük csak fel, 1848-ban is a friss európai szelek élesztették a magyar forradalmat.
Huszonkét év hosszú idő! Ez alatt lehetőség nyílott volna hazánkban a demokrácia megszilárdítására, reformok megvalósítására. Azonban nem ez történt! A kezdeti eufóriát kicsinyes párt és egyéni érdekekből fakadó teszetoszaság, vagy ami még rosszabb hatalomvágy, a kizárólagosság vágya váltotta fel.
A demokráciában szólás és sajtószabadság, egyesülési és gyülekezési szabadság van! Ezzel a szabadsággal visszaélve jelentkeztek ordas eszmék. Először „csak” verbálisan, majd ezek az erők a tettek mezejére léptek. Megfélemlítenek, gyilkolnak! Bizonyítva láttuk, hogyan lesz a szóból tett!
Hazánkban a várt Kánaán helyett, nehéz évek következtek. Ebből, a demokrácia játékszabályait kihasználva, építkezett a Jobbik és a Fidesz.
Ma Budapesten lehet nyilvánosan EU-s zászlót égetni, felvonulást tartani „Nem leszünk gyarmat!” jelszóval.
A boldogulást váró nép többsége issza a fülkeforradalom vezérének szavait, tőle várja a megváltást.
Mit tesz az eljelentéktelenezett ellenzék? Pártjai egymást marják, civil szervezetei „elárokosodnak”.    
Nagy felelőssége van a liberális értelmiségnek!
Felelősségének egyik, legfontosabb része, rámutatni arra, hogy ha a népet megfosztják a jogaitól az teljes anyagi megnyomorodáshoz és erkölcsi zülléshez is vezet.
Rámutatni, hogy a vezér, mert a vezérek törvényszerűen ilyenek, csak saját lakájainak dob koncot, ad valamicske jogot!
A liberális értelmiség felelőssége az is, hogy szót értsen az ifjúsággal, hiszen az 1990-ben születettek ma huszonkét évesek! Nincs tapasztalatuk a diktatúráról, csak a nyavalygó demokráciát ismerik.
Az értelmiség feladata az is, hogy jobb és baloldalon egyaránt képviselje, a mára sajnos szitokszóvá vált, liberalizmus értékeit! Nincs jobblib és ballib! Csak liberális értékeket valló jobb, vagy baloldali emberek vannak!
Ne hagyjuk, hogy ránk süssék, ahol két magyar együtt van, ott már nem lehet egyetértés!
Fogjunk össze, mentsük meg a demokráciát!
Valljuk magunkat magyarnak és európainak egyaránt!

Folytatódik a szervezetépítési program az SZDSZ-ben, ezúttal az SZDSZ II. kerületi szervezete alakult újjá. A szervezet ideiglenes elnökévé Hajósi Virágot választották, ügyvivői Rónai Csilla, Johnné Rósenblüth Erzsébet és Dr. Töreky Gábor lettek, akik a rendes tisztújításig irányítják a II. kerületi szabad demokratákat.  A tavaly kezdődött szervezetépítési program célja, hogy az SZDSZ-nek legalább a megyei jogú városokban, illetve a fővárosi kerületekben legyen újra működő helyi szervezete 2013-ig. Legutóbb a XX. kerületi szervezet alakult újjá Juhász Pál, korábbi országgyűlési képviselő vezetésével.

A magyar liberálisok gratulálnak a Richard Sulik vezette Szabadság és Szolidaritásnak a közel 6%-os választási eredményhez. Ezzel 2010 után a 2012-es választásokon is sikerült képviseleti jogot szerezniük a szlovákiai liberálisoknak a törvényhozásban.
Ugyanakkor fontos megjegyeznünk, hogy elsősorban a magyar kormány kifejezetten konfliktuskereső, a szlovákiai magyarságon belül gyűlöletet szító politikájának következménye, hogy a Magyar Koalíció Pártja ismét nem érte el a bejutási küszöböt.
Reméljük, mind az MKP vezetői, mind magyarországi instruktoraik megértették, hogy az általuk járt út zsákutca.

Szabad Demokraták Szövetsége

Segíts és segítünk – tüntessünk együtt!
Március 15-én, 15.00-kor találkozunk a Szabad Sajtó útján.
Bővebben: